utazunk Artúr, kezdődik az évad

 [egy 5 napos római út személyes hangvételben, töredék, első fél nap...]

 BIZTONSÁGI FIGYELMEZTETÉS

Hosszú lesz. és [egyszer, ha kész lesz] tele képekkel. és a szentimentális fecsegős beszámolómon túl próbálok sok hasznos információt is belerejteni Rómába készülőknek. hosszú. csak óvatosan.

Reggel 4:30 jött a taxi (nem linkeljük, gázcsapat, sohatöbbet), 4:50kor ferihegy1. gyors becsekkolás, bent bosszúság, cafeteria pocsék, viszont nagy pozitív csalódás Ferihegy 1, gyönyörűségesen felújítva, szépséges visszafogott bauhaus (? utánanézni!), meleg barna márvány, letisztult formák, kevés króm. Szép. Megéri megnézni, el is határoztam, hogy idefogom vinni a gyerkőcöket repcsit nézni, nem a ronda 2re... Naszóval beszállás még 6 elött, wizzair korrekt, pontos, gyors, semmi hiba. (ez a történet már 4 éves, látszik...)

Megérkezés reggel 8 előtt, Róma Ciampino. Nyüzsgő, déliesen szutykos kis reptér, a pálmafák eléggé rendbe raknak mindent. 1 euros COTRAL buszt keressük, hogy bevigyen minket Ananginaba a metro végállomáshoz, gyorsan megvan, de pont előttünk megy el, elriaszt minket a tömeg és a várakozás, ezért a 6 euros másik COTRAL-t választjuk ami egészen a Terminiig (főpályaudvar) bevisz. Nem biztos, hogy jó választás volt, a reggeli dugót kapjuk el épp, így bár kényelmesen utazunk, majd másfél óra mire a Termininél vagyunk, metroval lényegesen hamarabb megúsztuk volna. Mindegy, így jártunk.

Pályaudvar balkános, gyorsan menekülőre fogjuk, leadjuk a nagy hátizsákot a csomagmegőrzőben - korrekt, gyors, tiszta, rendes,  deposito bagagli , 7 euro kb. 5 órára - majd sietve elhagyjuk a pályaudvart, nagyon kéne már egy kávé, de ne itt. Még gyorsan megvesszük a RomaPass -t ( 20 euro, 3 napratömegközlekedési bérlet, plusz múzeumkártya, amivel az első 2 római (!nem vaticáni!) múzeum ingyenes, a továbbiakra kedvezmény. Mivel egy átlag múzeumbelépő 8-10 euro és 1 darab buszjegy 1 euro, bőven megéri, ráadásul rendkívül kényelmes nem csak utazáshoz, de jópár múzeumi sort ki lehet vele kerülni. Viszont a benne található térkép az pocsék. Elindulunk csakúgy délnek, Quirinale negyed felfedezésének.

Quirinale 

Valamelyik széles sugárúton indultunk el (talán a Via cernaina-n, de nem emlékszem), de hamar áttértünk a  mellékutcákra, és ez így is maradt 5 napig végig, mert a főutak iszonyatos zajosak, nagy a tömeg, és nincs benne semmi élvezet. Az első valamire való kis utcában kiszúrtunk egy kávézót, végre. Caffé macchiato, béke. jó. (re utazós körlabda: ez a legjobb része a megérkezésnek. az első kévé.) 

Lassú séta a környéken, ez a kormányzati negyed is egyben, mindenhol minisztériumokba és hivatalokba botlunk amiket igen nagy létszámban őrzik a fegyveres erők, így egykategóriában, tucatnyi féle egyenruhás, képtelenség rájönni melyik rendőr, csendőr, munkásőr akárki... szokjuk az olaszos hangulatot, közlekedési káoszt, csodáljuk a rengeteg motorost, robogóst, gyalogost, jó. Útközben belebotlunk a Sant'Andrea al Quirinale jezsuita templomba, ez lesz az első templomlátogatásunk, nem lesz sok, nem kell megijedni :) Azt hiszem nekem ez a templom az egyik kedvencem, gyönyörű mozaikok, Bernini giccsei között, dehát Berninit a giccseiért szeretjük... Kicsi, meghitt, izgalmas. [OFF 13 éve jártam már egyszer Rómában, 19 éves voltam, osztálykirándulás Gével, fiatalok voltunk, szépek voltunk, szerelmesek voltunk. akkor is sok, sőt a mostaninál sokkal több templomban jártunk, hiába, egy katolikus pap volt az idegenvezetőnk. Emlékszem, akkor még minden templomba lépve nyúltam a szenteltvíz felé. Aztán ahogy múltak az évek a keresztségem megkopott, majd semmissé vált és így kopott vele a szenteltvízbe nyúlkálásom, a kezdetekben még némi lelkiismeret furdalással, mintha bűnöznék, hogy nem vizezek, nem morgok laedéturt, aztán lassan köddé vált a furdalás is. Nos évek, talán egy évtized után itt először éreztem újra némi bizonytalanságot magamban, szememmel többször a lapos márványtál felé sandítottam, aztán elmúlt. Érdekes érzés volt, igazán érdekes.]

Innen a Via Nazionalet keresztezve felsétáltunk Esquilino dombjára, középtájt azért beültünk inni egy sört, néztük a nyüzsgő délelőttöt, pünkösd előtt voltunk pár nappal, kiérződött a zizegésből, hogy mindenki még gyorsan elintéz ezt/azt, aztán húz ki a városból hosszú hétvégére. A domb tetején Santa Maria Maggiora bazilika, Róma egyik legnagyobb bazilikája. Hatalmas, lenyűgöző, rideg. Persze engem megint leginkább a mozaikok vonzottak, itt nem a padlóban, hanem a gyönyörű kazettás mennyezetet körülvevő felső, több emelet magasan lévő mozaikok varázsoltak el, nagykár, hogy sem közelről megnézni, sem lefényképezni nem lehet őket. Kár, szívesen beneveznék egy felső emelőkocsis tárlatvezetésre. 

[folytatjuk]