utazunk Artúr, kezdődik az évad

A hétvégén már megint belefutottunk egy gyenge vacsorába, nem először, de most sikerült először megfogalmazni miért jobb kocsmában enni, mint étteremben inni.

Tisztázzuk a fogalmakat: kocsmának hívok minden olyan szórakozóhelyet ahova az emberek elsősorban társasági életet élni, beszélgetni, alkoholos és alkoholmentes italokat fogyasztani mennek. A jó kocsmában van zene, jó zene van, de ennek a hangereje nem teszi lehetetlenné a beszélgetést. [Az a zenés szórakozóhely ahol annyira hangos és jó zene van, hogy beszélgetni már nem lehet, de kedved és lehetőséget ad a táncoláshoz már nem kocsma, nem is tudom mi a mai megfelelő kifejezés ezekre a helyekre, a diszkó szó biztos nem menő, de nem vagyok járatos a terminológiában, mint ahogy a helyekben sem. Utoljára vagy 4 éve volt egy szilveszter a Szimplában ahol összeálltak véletlenül a fenti paraméterek, az egy áttáncolt éjszaka lett,  konkrétan reggel 8ig roptuk, be is állt a derekam annyira, hogy ne tudjak 2 napig lábra állni se, eh nem vagyok 20… Koncertekre járok, ahol táncolok is, az más, de dj (ilyen még van ugye? ) által kevert zajterület már kiesik az érdeklődési körömből, nem is tárgya a mai betűhalmaznak. A koncertek sem.]

Szóval kocsma, az nyáron kint, akkor leginkább romkocsmák ugye, a komplett Kazinczy utca (Szimplakert, Mika Tivadar udvar, Ellátó kert, Kőleves kert, biztos hagytam ki párat…) de ide értem a Mostot, a Corvin tetőt, Budán a Szatyor Bárt, de kocsma Libella a műegyetemnél,  a Grund a Corvin mozi mögött, a Tündérgyár, a Pótkulcs, még tudnám sorolni, de a lényeg, hogy értsétek mire gondolok.

És vannak az étterem. Először is van abrosz az asztalon. Nincs zene, rosszabb esetben szól a Danubius rádió. Az étlap minimum 5 oldalas. Ezek  a minimum feltételek. No és akkor vannak az nagyon jó étterem, akad ma már jópár ilyen a városban. Van Costesünk, Csalogányunk, van jó Tapas, van jó olasz, ezt is lehetne sorolni hosszasan, de megint csak egy közös van bennük amiért nem tárgy az írásnak, mégpedig, hogy drágák. Nem ár/érték arányban, hanem forintosítva, egyszerűen nincs arra pénzünk, hogy rendszeresen,  hetente, olyan helyeken töltsük a szombat esténket ahol egy főre egy vacsora 2-3 whiskyvel, pár pohár borral vagy korsó sörrel 10 ezer forint felett vannak. De nem is csak  a költségekről szól ez a kérdés, jó helyek ezek, de szórakozni ? Nem nekem való. A csúcsgasztronómia finom dolog, jól is esik ha 1-2 havonta eljutok valami igazán izgalmas helyre, de a barátaimmal teli szájjal nevetni, hangosan vitatkozni, kibeszélni a hétköznapokat nem ilyen helyen jó.

Az egész bejegyzés abból a bosszantó tapasztalatból íródott, hogy le kell számolni azzal a szokással, hogy először valahol vacsorázunk, utána valahol tovább szórakozunk. Nem, a kocsmában kell kezdeni, olyan kocsmában ahol mellesleg jót is lehet enni. Nem kell félni,  a legtöbb helyen meglepően jól főznek, és ha mégse, csak közepesen még mindig sokkal jobban járunk mint valami unalmas, abroszos, középkategóriás hellyel, ami nem csakhogy lehangoló, de nagy valószínűséggel még ételminőségben sem nyújt többet mint a legtöbb kocsmánk.

Budapest kocsmái jók. Örüljünk.